Ris Tissot

A KnSWiki wikiből

2010. június 23., 22:06 változat

Született: K.k. 1538

Ris Grot és Selek Mia egyke gyermekeként.

Grot bőrdíszműves volt, Mia pedig a házimunkát látta el.
Ris teljesen átlagos gyerek volt. Élte a városi gyerekek életét, voltak barátai és részt vett a házimunkában. Ahogy komolyodott és ügyesedett apja, mind egyre jobban avatta be a szakma csínja-bínjába. Gyermekkora ezektől eltekintve eseménytelen volt - eltekintve attól, hogy egyszer leesett a cseresznye fáról, egy másik alkalommal pedig gombamérgezése volt (azóta utálája(ta) a gombát).

Egyetlen "különleges" képessége az volt, hogy ébredés után mindig emlékezett az álmaira. Barátai ezért szerették a legjobban. Ris történetei voltak a legjobbak, ugyanis általában az álmait mesélte el nekik. Közben a szakmát már annyira elsajátította, hogy apja szerszámaival szinte bármit el tudott készíteni. Egyes megrendeléseket már ő készített el. Változást életéban csak az alkamakként megrendezett vásár jelentett, ahol már apjával együtt ő is ott volt és együtt árulták a portékákat. Az egyik ilyen vásár alkalmával történt az az eset ami a továbbiakban meghatározta és megváltoztatta életét.

Történt egyszer ugyanis, hogy egy ember, vásárolt tőlük egy igen finom kidolgozású kesztyűt, ám a vásárlás után az egyik tarisznyáját véletlenül otthagyta. A tarisznyában csak egy fél ív papír teleírva és egy nádsíp volt. Ris hiába járt vissza a piac helyére az az ember nem tért vissza soha többet, így a tarisznya és tartalma Ris "öröksége" lett. Mivel szinte egész nap az idegent várta, unalmában az írást kezdte el nézegetni, mert olvasni nem tudott, de nagyon tetszett neki ez a rajzolási módszer. Annyira elbűvölte, hogy 1-2 hét elteltével már maga is le tudta "írni" ugyanazt a szöveget, ami a papíron volt habár a jelentéséről továbbra sem volt fogalma. Kérte apját, hogy tanítsa meg írni és olvasni, de az apja sem tudott, a munkához elegendő volt a számok csekély ismerete.
Ris elszánt vágya lett ezek után, hogy megtanuljon írni és olvasni. Hosszú bőrdíszműves hónapok után Risnek összegyűlt egy kisebb vagyona ezzel a zsebében bejelentette otthon, hogy elmegy a három napi járóföldre lévő Zamak városába, hátha ott talál valakit, aki meg tudja tanítani az írás olvasás tudományára. Kapóra jött, hogy épp egy kisebb csoport is tartott a városba. Vagyona a tarisznyájából - amit az idegen náluk felejtett - egy kevés élelemből két lószőr gyűrűből és állt. így érkezett meg három nap múlva Zamak városába.

A városban egyik percről a másikra találta magát a legszegényebb negyedben. A városban töltött 3. éjszakát már fedél alatt egy kurvánál töltötte, ugyanis rendkívül megtetszett neki a fiatal férfi, így elhívta magához,töltse nála az éjszakát. Crixt a szajhát első naptól fogva elbűvölte a fiú szépsége és meséi. Az első éjszakát a második követte, majd a harmadik és egy hét elteltével, Ris már Crixnél töltött minden éjszakát. Az otthon elvégzett házimunkák "gyakorlata" meghozta az eredményét. Az elvégzett házimunka és ház körüli teendők fejében Ris lakhatott a padláson. Majd miután kiderült kézügyessége és a varrt bőr kiegészítők egyre több kuncsaftot hoztak Crixnek, már nem csak a padláson töltötte az éjszakákat. Így teltek a napok. Ha épp vendég volt Crixnél, Ris visszahúzódott a padlásra. Ha nem volt épp senki nála, Crix mesélt a városról, férfiakról, megtanította a fiút a ravaszság és a vagányság első lépéseire. Üres óráiban a város utcáit rótta és eközben próbált a városban tanulni, de pénz nélkül sehogy sem sikerült neki. Maradt hát az régi módszer: magát tanította. Ha látott a városban valahol, valami írást azt lemásolta és összehasonlította a saját jegyzeteivel.

A következő nagy fordulatot életébe egy darázs hozta, ami arcon csípte, így inkább otthon maradt kipihenni a gyulladást. Ez volt a szerencséje a szerencsétlenségben. Criyhez mára újabb vendég érkezett, de ez a szokásostól eltérően sokáig maradt. Ris már azt hitte "padlástársa" lesz, de egyszer csak, hallja, hogy lentről csetepaté zaja szűrődik fel. Elsőre nem is tulajdonított neki agy jelentőséget, mert nem féltette főbérlőjét, ha kellett ki tudott állni magáért. De ez a mai nap más volt. Ahogy a zajok felszűrődtek, Crix máris Rist hívta segítségül, de mire leért, már hallotta a súlyos teszt koppanását a földön.
Amint azon nyomban meg is látott. A szajhát szépen állon vághatták, mert ájultan és feldagadt lila szájjal feküdt a földön. Szájából friss vér szivárgott. A test felett pedig egy Risnél alig idősebb fiú állt - Ris ekkor 19 éves volt - Miután észrevette Rist, vigyorogva figyelmeztette, hogy ő is kaphat egyet, ha nem tartja a száját. Crix egyik kedvenc mondása viszont így szólt "mosolyogj arra aki beléd rúg, majd ha elvégezte dolgát döfd hátba!"Risnek csak ez járt a fejében, így elővette legbárgyúbb tekintetét és bambán bólogatva félreállt a fiú útjából. A fiú ezen annyira felbátorodott, hogy semmivel sem törődve félig hátat fordítva ki is sétált volna a házból, ha Ris nem veri hátulról fejbe egy fakancsóval. Ettől a fiú annyira meglepődött, hogy az eddig szende bamba kölyök mégiscsak vette e bátorságot és nekitámadt, hogy fordultában, megbotlott a szoba egyetlen rongyszőnyegében és hasra vágódott az éppen magához térő Crix előtt.
Csak hogy ne végezzen fél munkát, még a földön párszor meg is rugdalta, majd a kapott útravalóval kitessékelték a házból.