Legendák Könyve

A KnSWiki wikiből

2010. szeptember 7., 20:25 változat

"Köztünk jár Ő, kit csak az avatott szem láthat. Ha megszólítod magához ölel, ha megtagadod... eléget."

Lah-Bardone Argenis Medomar; Solum Őszentségének hitvese.

Az Úr 1312. évében oly események történtek Erathnossban, amik felkeltették a Hetek figyelmét. A város egy félszigetre épült, mi mélyen benyúlik egy Erath tavába. A vidéken több kisebb tó is található miket egytől egyig meleg vizű források táplálnak. A város az elmúlt egy-két évszázad alatt kedvelt üdülő várossá nőtte ki magát, és az ott élő közel 15000 ember egész jól megél a vendéglátásból, a szuvenírek eladásából és fürdők létesítéséből. Mivel a források meleg vize az év minden hónapján rendelkezésükre áll, így a fürdési szezon soha nem ér véget. Némely tónak gyógyító erőt is tulajdonítanak, így sok különféle betegségben szenvedők is megfordulnak erre.

Azonban a kényelmes békének vége szakadt az elmúlt fél évben...

Minden rossz a föld nyelv elején levő, a félszigetre vezető főút mentén levő falucska leégésével kezdődött. Akik el tudtak menekülni a városba, azt rebesgették, hogy egy magas lángoló alakot láttak a lángok közt, hogy nem kegyelmezett senkinek, és valószínűleg a nem túl távoli hegyekben levő Gnoll-ok túl mélyre ástak, felriasztva ezzel a hegyek szellemét. Azóta a városban senki nem érzi magát biztonságban. A nemesi tanácsban többen is követelték, hogy a menekülteket helyezzék el a falakon kívül, hogy az ő bűnük ne sújthassa a várost. Ám úgy látszik elkéstek vele, ugyanis egy reggelen, az egyik lebujban holtan találtak egy lányt. A teste teljesen elégett, csupán a bal melle és karja maradt meg. Ám az tökéletes épségben, semmi más nem gyulladt ki, még az ágy ahol feküdt az sem égett ki, csupán a lepedő lett egy kicsit kormos. Ezután elterjedt a hír: A Démon megérkezett és kiirtja a rossz életűeket, kik bűnbe élnek. Még egy szajha esett áldozatul a démonnak. Az emberek nagy része ettől fogva félelemben élt, és aggódva nézett a jövőbe. Szinte mindenkinek vannak titkolt dolgai... A templomba járók száma ezzel párhuzamosan nőni kezdett. aminek a plébános igen csak örült, bár ő is féltő szemekkel nézi a városban történteket.

Amiről a köznép nem tud: A városban egy igen régóta működő, ám nem túl híres varázslóiskola működik. A diákok legtöbbje a nemesek köréből valók, kik félve az inkvizíciótól beadták a szentlélek által áldott gyermekeiket, hogy ne kerüljenek máglyára, jobban mondva, hogy kiképzett mágusokká válhassanak. Az oktatás mint kiderült elég alapszintű, és inkább az elfojtást tanulják meg a gyermekek, mint sem az erő uralását. Azonban az elmúlt napokban két tragédia is történt. A diákok közül kettő spontán módon elégett éjszaka az ágyában. Ezért segítséget kértek a Kormányzó udvarából. A Kormányzó egy Fény Lándzsását küldte el, hogy kiderítse mi is történik ott valójában. Érkezésekor vele volt a hetek közül egy; maga a Főkongregátor Akirtha Ommon Medomar; Solum Szentatya első szülött fia. Bár inkognitóban érkezett, mégis felismerte őt egy gnóm nemes, ki kísérőjével azonnal fel is ajánlotta a szolgálataikat. A kongregátor el is fogadta a segítséget. Majd egy magát látónak nevező szerzeteshez fordult és annak barátjához az Inkvizítor, és őket is felbérelve, megkérve útnak indította a Fény Lovagja vezetésével a csapatot. Őket a Varázsló iskola egyik titkára vezette el az épülethez, ahol kitörő lelkesedéssel fogadták a nyomozókat. A titkár csatlakozott a kutatáshoz. Ellenőriztek minden érintett szobát és dolgot, majd enni és inni mentek a konyhába, hol újabb tanárokkal találkoztak, akik közül mind gyanús volt. Majd egyszer csak fülsértő sikoly rázta meg az iskola épületét, s kiderült hogy egy diák halt szörnyet egy újabb támadásban. Azonnal kihallgatták a tanukat, kik elmesélték, hogy láng-karok csaptak ki az áldozat szeméből, és azok marcangolták halálra. A tanárok vitájából kiderült, hogy van aki hisz a démon lehetőségében, van aki nem, és van aki gyilkosra gyanakszik, van aki méregkeverőre. Az éjjeli halál esetet követően a kalandorok elmentek a városi őrségre, hogy ott megnézzék a halottakat. Kiderült, hogy egy kereskedő pár is tűz által halt meg, bár ők nem égtek el teljesen. Rajtuk kívül még egy strici holtestét is megtalálták a hullaházban. Átkutatva a tetemeket rábukkantak, egy szétolvadt medalionra, és rájöttek arra, hogy a strici sebei fura módon kicsit megégtek belül. Az egyik kurva megmaradt hátsófelén egy pikk ász tetoválását látták, és kezében görcsösen szorongatva egy varázslóiskolai köpeny darabkát tartott, olyan mintázat részlettel, amilyet a diákok szoktat hordani. A strici késén vér maradványokat találtak továbbá. Ezek után elmentek a tetthelyre, ám ott semmi különöset nem találtak a kicsit megégett ágyon kívül aminek végére kötelek voltak erősítve. A szobát érintetlenül hagyták a tulajdonosok, mióta kétszer is ott csapott le a Démon. Átkozott szobának nevezték ki, és magába a fürdőbe se nagyon látogatnak már el a vendégek. A varázsló iskola titkára egy listát készített a tanárokról és a diákokról. Mikor jöttek az iskolába, melyik mit tanít, kihez jár, milyen különórák vannak, és melyik szobákban laktak az áldozatok. a pincében levő alagsorban van egy úgymond tiltott rész, hová a diákok csak tanári kísérettel mehetnek le. Egy diák kb 3 hete eltűnt ott... a legutóbbi diákeltűnés 195 évvel ezelőtt volt, és akkor maga a pátriárka Akirtha Ommon Medomar érkezett ide, hogy helyrerakja a történteket. Bizonyos kapukat szállíttatott akkor el az iskolából, s az ősöreg mélységi Gnóm tanár Gorian Benedict szerint azóta az iskola már nem a régi. Azonban tény, hogy a tiltott részről ma sem szívesen beszélnek a tanárok, és nem igen akaródzik nekik levinni a nyomozókat.

Nos az emlékezetem már nem a régi, így a többet másoktól kell megtudni annak, aki kíváncsi rá...