Krónikáink - CPBP

A KnSWiki wikiből

A csumbák

• Denevér
• Fehér Csongor 'Tabi'
• Kiblebob

A duma

Egy medikit csapatként kellett egy – addig még úgy tudtuk – újabb taktikai bombacsapás helyszínére kiszállnunk az AV-kal.

Szépen rendben is ment minden már a helyszínen voltunk, be is mértünk egy omega vázas fószert, rá is röppentünk, de észrevettük, hogy egy buster AV is kiszúrta a zsíros zsákmányt.
Szépen ahogy azt illik az AV mingunjaival rá is álltunk a busterekre akik erre tovább álltak.
Egyszercsak minden előzmény nélkül valami úgy ahogy van levágta a sikló felét ahogy azt illik, mi meg elkezdtünk zuhanni. Az egészből csak annyit láttunk, hogy valami ezüstösen csillogó húz el mellettünk.

A következő amire emlékszünk az szimplán az, hogy élünk és, hogy ezt a zuhanást senki emberfia nem élhette túl, habár mi komolyabb karcolások nélkül kászálódunk elő a lezuhant gép romjai közül. A következő az volt, hogy mindenkinek azonnal felrémlett, hogy mielőtt a gép lezuhant volna minden eddiginél elviselhetetlenebb demox vett erőt rajtunk és az azóta sem múlt el csak úgy tűnik a túlélésért kapott adrenalin löket ezt is letompította.
Így igazából csak ez az élmény maradt meg a zuhanásból.
Még mielőtt mindenki észhez térhetett volna a Miki – aki nem vesztette eszméletét a zuhanásban – még egy igencsak beteg (wuwuwuwuwuw) minigunnal miszlikbe aprította az omega vázas faszival épp meglépni készülő bustereket.

Ezután kicsit felgyorsultak az események. (közben a Miki elkezdett videózni)A lezuhant AVról kiderült, hogy egy fullosan felpáncélozott katonai egység volt, aminek a zuhanás igazából csak a fényezésnek ártott. Lassú eszmélésre nem sok idő volt, mert a föld egyszercsak elkezdett rázkódni, és vakondtúrás szerűen felpúposodni épp a katonai AV alatt. Ahogy magasodott a földhányás, egyre magasabbra került majd kiesett belőle egy halott katona teljes páéncélban. A földkupacból először pár csáp majd pár fej és végűl egy 16 fejű, családi ház nagyságú harci robot – a legrosszabb fajtából, aki elől talán a nap mögé bújva, meg lehet menekülni – mászott elő. Gyorsan végig szkennelte a területet, minket sem kímélve, majd ahogy a vizslatás a páncélozott járműre esett csápok kezdtek kinyúlni belőle, a belsejébe csusszantak, könnyű játékszerként emelgetve azt. A következő változás a robotban következett be ahogy teljes harci egységeket megszégyenítő fegyver arzenál csúszott a robottól a kezein keresztül a karok végébe épp az AV-ba, majd fülrepesztő csattogással ezernyi kis csillámmá tüzelve szét. Habár a torokolattűz, mint megvadult busterek szakították szét a súlyos katonai páncélzatot egy nagyobb ezüstösen csillanó darab, amire egy vörös rongcafat is rá volt akadva, mégis valahogy furcsán egy darabként repült ki az ürhajó, vagy inkább, most már csak egyszerő páncélcső elején, pontosan a rendőr és a nyomi társunk lába elé.

Egy teljesen sértetlen acél táska volt az egy teljesen szétroncsolt emberei kézzel, ami még most is a táska fülét szorította, mintha a kézhez tartozó többi darab megmentése ebben a táskában lett volna. A szkennerek ezúttal már sokkal célzottabb keresést végeztek, pontosan a táska és annak környezetét vizslatták beleértve a két jéggé dermedt embert mellette. Ahogy a vörös és kék fények hangtalanul visszasiklottak a máris a fegyverek helyett vékony fém pálcák jelentek, meg az aktatáska felett és villámgyors mozdulatokkal gépelni kezdtek az aktatáska billentyűin

Ami most következett az egyszerre volt tragikus és komikus, a csapat nyomija egyszercsak bevetette magát a pálcák közé és teli üvöltötte, hogy: NNNNEEE, el fogunk mind pusztulni, fel fog robbanni.” Így róbálta visszatartani a pálcákat attól, hogy folytassák eddigi munkájukat, amivel azt érte el, hogy marionett báb