Renaissance Dance - Ami már tuti

A KnSWiki wikiből

A hosszú-hosszú bányászmunkásként eltöltött évek alatt a veteránok jócskán kijöttek a gyakorlatból. Igor Sztanyiszlavsz Brugyov százados megkereste őket, és munkát ajánlott nekik, mi láthatóan őt is kihúzná jelenlegi imádott színházügyelői munkaköréből. Elvitte az öreg harcosokat egy kellemes lokálba, hol magukra hagyva őket elrohant a megbízóhoz, hogy megejthessék a várva-várt randevút. A csapat, míg a night-clubban mulatozott semmit és senkit nem tépett cafatokra, csupán egy vodkás üveg fejét harapták le, és egy bár szék lábaiból kötöttek csomót az arra járó helyi macsót üdvözölvén. A bunyó valamiért elmaradt... A Megbízó előtt érkezett, egy tolószékes hekker. Elég gyámoltalannak tűnt a srác a kicsi-kocsiban, mígnem valami fura apró nem túl barátságos fémizék nem kezdtek el kiugrálni a székéből, amik hipp-hopp eltűntek, mialatt ő pedig kb. egy félüvegnyi vodkát csatolt a székének karfáján levő fém izéivel egy adagoló berendezéshez, amin keresztül szívogatni kezdte a piát.

Megérkezett a megbízó. Egy magas jóképű harminc körüli fószer, hátrazselézett szőke séróval. Elmondta a feltételeket... kb 100 milla körüli fizetség, 30% előre, cserébe becumizni a fura kis zselés kapszulát, ami a bankkártya mellett hevert. Nos veteránjaink nem problémáztak sokat, belementek a dealbe... jött a meló első fele.

Egy Múzeumot... egy Katonai Múzeumot... egy Militeches Katonai Múzeumot kellett megszabadítani fölöslegessé vált tárgyától, ami nélkülözhetetlen a csapat számára, ami elég sérülékeny is, és amit egy elég biztonságos páncélszekrényben őríztek, valószínűleg azért, hogy a látogatók ne roncsolják el fényképezőgép villogásaikkal a tárgyon levő festéket.

Nos hőseink a "Csendes Meló" alatt eleinte lopakodva, késsel és íjjal végeztek a felszínen levő őrökkel, majd miután bezúzták a romantikusan üldögélő szerelmesek arccsontját, kik a közeli, ám útban levő padon töltötték első, vagy második randijukat, végre igazi Afgán virtus szerint előkerültek a gyorstüzelők, a nehézgépfegyverek, némi gránát, lángszóró s végül kb fél kiló c-6-os. Ezek után szétégették a lépcsőházat, cakkosara lötték az ajtaját, szétloccsantottak pár őrkobakot, szanaszéjjel robbantották a páncéltermet, kitépték az ajtaját, lenyúltak egy gyémánt berakásos fegyvert és egy sima krómtáskát és a de-elektronizálót, Angolosan távoztak az épület tetején levő AV4-essel vijjogó riasztóhangorkánban, szirénázó rendőrkocsikkal a talpuk alatt és egy kicsiny repülő rendőri kísérettel, mit a csapat pilótája ügyes manőverekkel, és némi nehézgépfegyver rásegítéssel lerázott. Elérték a város szélét... landoltak. Beszálltak egy dzsippe és visszatértek a bázisra. Útközben ki akarták nyitni a krómtáskát ám Kutuzov közreműködésének köszönhetően inkább úgy döntött a dobozka, hogy megsemmisíti magát. Azonban a "kulcsember" végül magához térve megállította a visszaszámlálást. Kutuzov a szerencsvadász Grizzly kapott egy csókot egy minigun lövedékétől a combjára még a repülés alatt, ám egy lilafolton kívűl más baja nem esett, hála a jó öreg bőrátszövésnek, a flaknacinak és az Av-4-es 15mm vastag acélajtajának... még hogy azt mondják róla, hogy nem szerencsés.

Mindenki egyben. Megvan az áru. Visszatérve a Bázisra. A rendőrség mindenhol a négy titokzatos profi betörőt keresi nagy erőkkel.

Így kezdődik a tánc második fele.

Két úton mehetett tovább az árú. Vagy földön, vagy levegőn. A Titoktartás miatt, ezt még a megbízó sem tudja. Így a következő cél Wradaslav a halászkikötő valahol északkeleten a Kelet szibériai Tenger partján. Ott látták utoljára a keresett árut, amit vagy egy tankerhajó, vagy egy halászhajó hozott el idáig. A hajók nevei есть лед azaz a Jég-evő, és a Соль мама azaz a Sós Anyácska.