A titkok végnapjai

A KnSWiki wikiből

*** 1. nap

-Láttad a SAJÁT szemeddel? ...Nézted odalent? A fehér színbe öltözött nő, kibámult az ablakon. Egy cseppet sem érdekelte, hogy kérdése milyen fogadtatásra talál. A választ vágyta, azért könyörgött szinte minden apró rezdülésében hiszen a kíváncsiság szokatlanul nyomasztó érzése mind inkább kezdte a hatalmába fogni. A rend megborult. Nem uralta nem is értette hogyan tűnik el minden kis tégladarab aminek pontos helyét nemrégen tulajdon kezével határozott meg. Érezte amint csodás kis üvegpalotája remegni kezd és látta ahogyan ízeire szakad körülötte. Nem bírta tovább! Megfordult és egyenest a hatalmas lény szemeibe nézett. A szemekbe melyben minden tudás és ősi bölcsesség magja megszületett. -Igen, láttam.. A lény alig észrevehetően bólintott majd tovább beszélt -..néztem, ahogy te is DE épp csak úgy ...és igen jól érzed, a szemeink -mint ezelött az egymásnak kimondott szavak- nem hazudnak. Nem ÉRTEM, ÉN sem TUDOM de az, hogy ilyen korán átjöttél hozzám aztjelenti, hogy néhány lélegzetvétel, néhány nap és mindeki hallani fogja... ..hacsak.. -Hacsak.. -vette magához a Hölgy a tettcetős gondolatot- ..azt nem hiszik, az ÉN akaratomból történt mindez. -Megóva a jövőt, megelőzvén a további gondterhes eseményeknek sorát -fejezte be a sárkány saját gondolatmenetét. A hölgy miközben ujjai játékosan végigtáncoltak hófehér nyila vékonyka idegén, elmosolyodott. -Örülök, hogy olyan JÓL értjük egymást kedves Aureám -és az irdatlan testű ezüst-szín sárkány aprót kacsintott ősi barátja felé. -Ugyanmár Gaoo, mikor tettem meg hiába ezt a hosszú utat!

Az Istennő bensője e naptól kezdve háborgott és bár a felszín most elcsendesedett tudták mind a ketten csak egy rövid időre dughatták a mélybe sötét titkuk leplébe csomagolva azt amitől mindketten rettegtek, azt amit még akkor sem tudhattak meg ha NAGYON is akarták volna...