Ork

A KnSWiki wikiből

Az Orkok és rokonaik.

Bárhol és bármerre is de minden csatatéren vannak legyek és egyéb férgek a tetemek körül. Nos Faerunön ezek a legyek és férgek nem mások mint az orkok és vérfertőzött torz rokonaik. Ravaszak, romlottak, beférkőznek és az emberek között, közelében élnek, mert az emberek érméket és készételt jelentenek a számukra. Vannak vérfertőzöttek, ők Észak tüzes harcosainak vérével keverednek, az ő fattyaik az "egyagyarúak" avagy a félorkok. De vannak bizarrabb, torzabb és elkorcsosultabb fajtáik is.

Barbárok bár belátják a szabályok szükségességét, de szerintük az az erő az egyetlen törvény. Az erősebb ork alkotja a szabályokat a gyengébbeknek, nincs semmiféle törvény amit követni kellene, ha nincs a közelben egy erősebb, aki betartatja a törvényt, az ő törvényeit. Igaz ez minden orkra és rokon fajzatra de igaz az is akadnak bölcsebb és megbízhatóbb alakok is. Az igazi, vad orkok a hegyvidéki barlangokban élnek. Ez az oka, hogy annyira gyűlölik és annyit küzdenek a törpékkel. A Zömök Népség is az efféle otthonokat kedvelik s ez még inkább mogorvává és megkeseredetté teszi őket. Barlangokat bitorolnak, azokban laknak, szaporodnak és harcolnak éppúgy egymással mint másokkal, de csak ritkán a végsőkig. Forr a vérük, vágyják az erőszakot a kegyetlenkedést de életösztönük nem engedi csak úgy odaveszni őket. Ritkán küzdenek az utolsó csepp vérükig hacsak nem szorítják sarokba. Csapdáik és cseleik ravaszságról és rosszindulatról tanúskodnak.

Ínséges időkben, ha barlangjaik megteltek ivadékaikkal és tele vannak tettre kész ifjakkal, ha vérük régóta forr és sehogy sem csillapodik, mindent elsöprő áradatként kiözönlenek barlangjaikból, lezúdulnak a hegyekből, hogy fosztogassanak, gyilkoljanak és bebizonyítsák az ifjak az idősebbek előtt, ők is orkok az ő vérük sem nyugszik és hogy ők a vad vidékek igazi urai. Tízévente egyszer szerencséjüket próbára téve, pengeélre állítva kitörnek a vénebbek és törzsfők vezetésével, hogy a védtelenebb közösségeken éljék ki bestiális hajlamaikat. Vezéreik lelke gyakran lángol a hódítás és az uralkodás tüzétől. Hadvezérből ritkán válik törzsfő, a sok belső árulás és erőfitogtatás gátat szab egy vezér kiemelkedésének - Bár egy törzsfőnek egyszer már sikerült, első Obould ork királynak Számos/megannyi Vessző Erőd urának s ami egyszer megtörténhetett meg is történik máskor is mit ahogy meg is történt. Baljós jel ez, igencsak rossz ómen. Ennél fogva nincs taktika csak a horda kifolyik a barlangjaiból, hogy elárassza és vérbe fullassza a vidéket. Az orkok nem valami finomkodó népség. Nem mennek el szó nélkül senki mellett, aki kardot ránt vagy csak csúnyán sandít rájuk. Nem teketóriáznak, rávetik magukat és ütik, ahol csak érik, nem osonnak el mellette.

A még el nem bukott és fel nem oszlott ork törzsek közül meg tudok nevezni egy maroknyit:

Arauthrar • Bale Szeme • Braeskul • Fagycsont • Folgorr • Gathatchkh • Haulaeve • Jolruth • Norgol • Oldaggar • Vörös karom • Sordok • Talbol • Wurruvva • Yultch

A csatákban vagy a törzs pusztulása után eltűnt ork törzsfők közül szintén megnevezhetek néhányat:

Auldglokh • Brohor • Clamrar • Gulmuth • Hurolk • Irmgrith • Kuthe • Mordog • Namrane • Orgog • Rauthgog • Surk • Ulbror • Yauthlok

Ezek azok, akiknek a nevét tudom és még a szedett-vedett trónjaikon ülnek:

Számtalan Vessző Obould • Vérzászló Aragh • Jeges Bogdraguth • Sokfejű clarguth • Foalorr sug Fael • Vasmaszkos Horimbror • Korgul Ibbrin • Mathrankh • Torlor sug Klevven • Véresfogú Umburraglar • Zoarkluth

- Vándor valahol a Vadhatáron -