A Halál-katakombája

A KnSWiki wikiből

A Halál Katakombája egy füves hegyek alatt mélyen fekvő földmélyi erődség, Rejtekerdő déli karélyában közel a Surbin folyó fő ágába betorkolló Csillámló-folyam eredésénél.

Ez egy ha nem is az egyetlen legbaljósabb és legborúsabb történet a faeruni katakombák és tárnák tömkelegei közül.

Történetének gyökerei oly mélyre nyúlnak vissza a múlt talapzatában mint a A Világ Gerince hegyeinek lába az Észak földjébe egészen az egykoron e területen álló törpe királyság tündöklésének majd bukásának történetéig. Gharraghaur birodalmának békés korszakait ork, bogármedve, troll és még sorolhatnák mi minden borzasztóbnál borzasztóbb bestiák ádáz rohamai pusztították el. Ekkoron hasította ki a föld testéből e földmélyi birtokot a Mélységjáró törpeklán. A klánt kis híján kiirtotta egy medúza kolónia hogy aztán helyet adjon egy szűnni nem akaró troll inváziónak. A halált mesélő história nem hosszú, éppen csak addig tart míg meg nem hódították a Mélységjáró klán tárnáit a trollok. A bestiális troll bagázs bandavezére, a magát csak “Troll-királynak” kikiáltó két-fejő troll, Glarauth portyázó briganti hordákat küldött ki szerte-szét a környező vidékekre, rabszolgák után kik a trollok tányérján kötöttek ki a vacsora főfogásaiként. A bányák tömlöceiben mint vágóállatokat tartották és nemzették az ártatlanokat. Rabszolgasorba vetett vagy rabszolga sorsra született emberek kik mind a szörnyek asztalán majd bendőjében végezték rövid keserves életüket. Ez idő tájt ragadt rá a gúnynév a tárnákra, A Halál Katakombája!

Valamikor 1280 évében a vakmerő Ellenség pörölye törpe klán egy kalandozó társasága megkísérelte visszahódítani a tárnákat. Ám mindhiába, mind eltűntek s azóta sem hallott felőlük vagy sorsukról senki. Mielőtt feljegyezhették volna hősi tettüket a történelemkönyvek vagy megemlékeztek volna róluk a bárdok regéiben örökre kitörlődtek a történelem folyamából. Se szeri se száma az odaveszett kalandozóknak kik sosem mesélhették el történetüket csupán az a kevés túlélő számolhatott be valamiféle átokról, vérdíjról amit kapun átlépőknek kell megfizetniük.

A következő közel negyven esztendőben különböző gonoszabbnál gonoszabb teremtmény uralta a tömlöcöket és tárnákat kimondhatatlan tettekkel gazdagítva tragikus történelmét.

1340 körül fészket vertek itt nabassu démonok. Nem tétlenkedve és nem különbözve a korábbi bitorló uraktól Ők is feldúlták és birtokba vették a labirintusokat. Rabszolgákat gyűjtöttek. De nem a célból mint a korábbi urak. Éheztek ugyan de éhségük nem csillapodhatott míg démoni vérszomjukat nem oltva erejük akkorára nem duzzadhatott mikor már készen álltak groteszk létük kiteljesítésére pokoli szülőföldjükön. Legbrutálisabb és legnépesebb szolgáik a Kék Medve Uthgard barbár törzsből kerültek ki. Tudtukon kívül a gonosz szipirtyó Tanta Hagara akaratuk ellenére is a nabassuk szolgálatára kényszeríttette őket. Tanta Hagara hűen szolgált és kapzsin kereste a kegyeiket s buzgó teljesítette a kívánságaikat a démonoknak, felszolgálva megszámálhatatlan humanoidot táplálékul. Rajta keresztűl vakon s nem túl bölcsen szolgáltak az uthgard barbárok is, míg végül őket is utolérte a kegyetlen sors. 1369-ben leszámoltak velük is és számos pokoli lénnyel a Pokolkapu erőd lezárássakkor. Szolgáikat és csatlósaikat cserbenhagyva a nabassu démonok továbbálltak, szűz megrontható, megfertőzhető területeket és népeket kerestek.

Csupán csak egy démont nem csatlakozott s vert tanyát a tárnák labirintusába, hogy rettegéssel és kétségbeeséssel fertőzze az egész északi vidéket. Ő volt Viscaris akit nem csábított el a könnyű préda, a még megtöretlen friss vidékek lelkei. Azonban túl kevés pokoli szolgáló és démon maradt a mélyben, túl fiatal volt még Ő maga is. Túl kevés leket falt föl, hogy teljesne kifejlett démon váljon belőle! Ám túl becsvágyó, túl arrogáns és hiú volt nem érte be akármilyen falattal, a legnemesebb prédára fenta a fogát. De így éhezésre és várakozásra kárhoztatta önnön magát. Mégis egy évre rá már csak két lelket kellet fölfalnia és teljes valójábann kifejlett démon vált volna belőle. Kiküldte hát két pokoli vérrel fertőzött szolgáját, Anderia és Estellia szövetségeseit, hogy terjesszék el “A Halál Katakombája kiürült, a démoni lakóik elkotródtak a labirintusokból s most üresen várja a hős kalandozókat az a sok kincs amit a korábbi birtokosaik felhalmoztak”. De dacára a fortélyos pletykáknak a rossz híre távol tartotta a aklandozókat. Ősi jussukat visszakövetelve a Mélységjáró klnán törpéi expedíciót szerveztek. Míg a Pajzs és Pöröly kalandozótársaság megfutamodott a Mirabar Pajzsa csapat bátran vállata magár a küldetést. Ám nagy árat fizettek! S bár a tárnákat megtisztították, a démoni szolgákat kiűzték, Viscarist a nabassu démont visszaűzték a mélységekbe két ifjú törpe harcos - Mélységjáró Barundar és Barundbet - odaveszetek a csapdában. Anderia és Estellia követték volna úrnőjüket de levágtők mindkettőt. Testüket feldarabolták és mágján elégették. Rossznyelvek szerint a Pajzs és Pöröj társaság vezére, Mélységjáró Ahng - riválisa a Mirabar Pajzsa társaság vezetőjének Mélységjáró Thrononnak - véres egyességet kötött a két démoni vérfertőzött szolgával és szánt-szándékkal meghátrálva adta át a helyüket Thrononéknak mit áldozati bárányoknak s csalta csapdába klántagjait. Persze ez csak ködös pletyka! MAi azonban tény, Mélységjáró Thronon beleőrült két gyermeke Barundar és Barundbet elvesztésébe.

Végül a vér és verejték felemás sikert hozott s a tárnákat sem szabadították fel végül. Azóta is zárva magányosan bújik meg a zöld dombok alatt s kong az ürességtől, nem csendül törpekalapács a tárná szívében kihülten álló kohók gyomrában… ...Azonban azóta három esztendő telt el! S a helyi druidák és abrbárok beszélnek furcsa törtéésekről arra felé. Különös szarvas szárnyas külvilági lények felbukkanását emlegetik. S még a barbárok is kerülik a törptárnák romjait. Rászolgált a hely A Halál Katakombája névre és lehet máig nem csak a rossz hírneve vett rá árnyékot!

Az Árnyátok

A Halál Katakombáját átjárja egyfajta átok, átok mely beleivódott a kövekbe is. Mi más mint a megszámlálhatatlan becstelen véresebbnél-véresebb gaztettek korokon át tartó tombolása okozhatja. Mélyebbek az árnyékok, olykor maguktól mozognak. S aki nem vigyáz maga is kifakul a létből és beleolvad az árnyakkal átitatódott falakba melyek már nem kőből hanem az itt meghalt és itt rekedt áldozatok kárhozott lelkeiből épül fel.

Az Észak • Vadhatár • Törpe királyságok és A Halál-katakombája

A Halál-katakombája • Fogadószint • Lakószint

A Halál-katakombája • Bányaszint • Tárnák