Ris Tissot

A KnSWiki wikiből

Született: K.k. 1518

Ris Grot és Selek Mia egyke gyermekeként.

Grot bőrdíszműves volt, Mia pedig a házimunkát látta el.
Ris teljesen átlagos gyerek volt. Élte a városi gyerekek életét, voltak barátai és részt vett a házimunkában. Ahogy komolyodott és ügyesedett apja, mind egyre jobban avatta be a szakma csínja-bínjába. Gyermekkora ezektől eltekintve eseménytelen volt - eltekintve attól, hogy egyszer leesett a cseresznye fáról, egy másik alkalommal pedig gombamérgezése volt (azóta utálája(ta) a gombát).

Egyetlen "különleges" képessége az volt, hogy ébredés után mindig emlékezett az álmaira. Barátai ezért szerették a legjobban. Ris történetei voltak a legjobbak, ugyanis általában az álmait mesélte el nekik. Közben a szakmát már annyira elsajátította, hogy apja szerszámaival szinte bármit el tudott készíteni. Egyes megrendeléseket már ő készített el. Változást életéban csak az alkamakként megrendezett vásár jelentett, ahol már apjával együtt ő is ott volt és együtt árulták a portékákat. Az egyik ilyen vásár alkalmával történt az az eset ami a továbbiakban meghatározta és megváltoztatta életét.

Történt egyszer ugyanis, hogy egy ember, vásárolt tőlük egy igen finom kidolgozású kesztyűt, ám a vásárlás után az egyik tarisznyáját véletlenül otthagyta. A tarisznyában csak egy fél ív papír teleírva és egy nádsíp volt. Ris hiába járt vissza a piac helyére az az ember nem tért vissza soha többet, így a tarisznya és tartalma Ris "öröksége" lett. Mivel szinte egész nap az idegent várta, unalmában az írást kezdte el nézegetni, mert olvasni nem tudott, de nagyon tetszett neki ez a rajzolási módszer. Annyira elbűvölte, hogy 1-2 hét elteltével már maga is le tudta "írni" ugyanazt a szöveget, ami a papíron volt habár a jelentéséről továbbra sem volt fogalma. Kérte apját, hogy tanítsa meg írni és olvasni, de az apja sem tudott, a munkához elegendő volt a számok csekély ismerete.
Ris elszánt vágya lett ezek után, hogy megtanuljon írni és olvasni. Hosszú bőrdíszműves hónapok után Risnek összegyűlt egy kisebb vagyona ezzel a zsebében bejelentette otthon, hogy elmegy a három napi járóföldre lévő Zamak városába, hátha ott talál valakit, aki meg tudja tanítani az írás olvasás tudományára. Kapóra jött, hogy épp egy kisebb csoport is tartott a városba. Vagyona a tarisznyájából - amit az idegen náluk felejtett - egy kevés élelemből két lószőr gyűrűből és állt. így érkezett meg három nap múlva Zamak városába.

A városban egyik percről a másikra találta magát a legszegényebb negyedben. A városban töltött 3. éjszakát már fedél alatt egy kurvánál töltötte, ugyanis rendkívül megtetszett neki a fiatal férfi, így elhívta magához,töltse nála az éjszakát. Crixt a szajhát első naptól fogva elbűvölte a fiú szépsége és meséi. Az első éjszakát a második követte, majd a harmadik és egy hét elteltével, Ris már Crixnél töltött minden éjszakát. Az otthon elvégzett házimunkák "gyakorlata" meghozta az eredményét. Az elvégzett házimunka és ház körüli teendők fejében Ris lakhatott a padláson. Majd miután kiderült kézügyessége és a varrt bőr kiegészítők egyre több kuncsaftot hoztak Crixnek, már nem csak a padláson töltötte az éjszakákat. Így teltek a napok. Ha épp vendég volt Crixnél, Ris visszahúzódott a padlásra. Ha nem volt épp senki nála, Crix mesélt a városról, férfiakról, megtanította a fiút a ravaszság és a vagányság első lépéseire. Üres óráiban a város utcáit rótta és eközben próbált a városban tanulni, de pénz nélkül sehogy sem sikerült neki. Maradt hát az régi módszer: magát tanította. Ha látott a városban valahol, valami írást azt lemásolta és összehasonlította a saját jegyzeteivel.

A következő nagy fordulatot életébe egy darázs hozta, ami arcon csípte, így inkább otthon maradt kipihenni a gyulladást. Ez volt a szerencséje a szerencsétlenségben. Criyhez mára újabb vendég érkezett, de ez a szokásostól eltérően sokáig maradt. Ris már azt hitte "padlástársa" lesz, de egyszer csak, hallja, hogy lentről csetepaté zaja szűrődik fel. Elsőre nem is tulajdonított neki agy jelentőséget, mert nem féltette főbérlőjét, ha kellett ki tudott állni magáért. De ez a mai nap más volt. Ahogy a zajok felszűrődtek, Crix máris Rist hívta segítségül, de mire leért, már hallotta a súlyos teszt koppanását a földön.
Amint azon nyomban meg is látott. A szajhát szépen állon vághatták, mert ájultan és feldagadt lila szájjal feküdt a földön. Szájából friss vér szivárgott. A test felett pedig egy Risnél alig idősebb fiú állt - Ris ekkor 19 éves volt - Miután észrevette Rist, vigyorogva figyelmeztette, hogy ő is kaphat egyet, ha nem tartja a száját. Crix egyik kedvenc mondása viszont így szólt "mosolyogj arra aki beléd rúg, majd ha elvégezte dolgát döfd hátba!"Risnek csak ez járt a fejében, így elővette legbárgyúbb tekintetét és bambán bólogatva félreállt a fiú útjából. A fiú ezen annyira felbátorodott, hogy semmivel sem törődve félig hátat fordítva ki is sétált volna a házból, ha Ris nem veri hátulról fejbe egy fakancsóval. Ettől a fiú annyira meglepődött, hogy az eddig szende bamba kölyök mégiscsak vette e bátorságot és nekitámadt, hogy fordultában, megbotlott a szoba egyetlen rongyszőnyegében és hasra vágódott az éppen magához térő Crix előtt.Csak hogy ne végezzen fél munkát, még a földön párszor meg is rugdalta, majd a kapott útravalóval kitessékelték a házból.
Ezek után következtek csak a gondok. A srácról kiderült, ugyanis, hogy Crix ismeri. Többször látta már a városban. A veszélyessége épp gyávaságából eredt, ugyanis többedmagával fog visszajönni, hogy elégtételt vegyen Risen. Crix azt tanácsolta neki, hogy egy pár napra menjen el, amíg a kedélyek csillapodnak, mert ha visszajönnek, és itt találják, az egyiküknek sem lenne túl jó.
Így került másodszorra is az utcára Ris. Számításai rosszak voltak, az egyik este a búvóhelyét illetően, mert az álmából nem a hajnal első sugarai, hanem erős kezek ráncigálására ébredt. Tiltakozni nem sok esélye volt, mert az első reakcióra ütések záporoztak rá, majd egy zsákot húztak a fejére és úgy vonszolták tovább.

Amikor magához tért, félig egy vizes tócsában feküdt. Csak remélte, hogy nem a sajátjában… dohányszag volt a hideg levegőben, feje zsongott, a lábai és keze pedig meg volt kötve. Sejtette, hogy kinek köszönheti, hogy hogyan is került ide. Sejtései beigazolódtak. A srác akit megvert, egy tolvaj klán tagja volt. A klán egyik kedvelt tagja.
Rist megfenyegették, vagy nekik dolgozik, és nem esik további bántódása részükről, vagy szabadon távozhat, de akkor felgyújtják Crix házát, Rist pedig belekeverik egy lopásba.

Így lett egy becsületes bőrdíszműves fiából tolvaj. Bergionnak – ő támadt Crixre - sosem bocsátott meg. De új otthonához egy év alatt hozzászokott. Volt fedél a feje felett, mindennap volt valami a gyomrában, kézügyességének köszönhetően munkája is. Hamar beletanult ugyanis a zárnyitáshoz és zsebmetszéshez szükséges egyszerűbb eszközök elkészítésébe. Voltak olyan napok-hetek amikor szinte más „munkája” nem is volt, csak az eszközöket javította, készítette. A legnagyobb ajándékot mégis itt kapta. Ami még csak nem is másé volt. Vladecknek felajánlotta, hogy a rabolt részéért cserébe tanítsa meg írni és olvasni.

Két és fél évig volt itt „szabad”. Ezalatt viskókat törtek fel, magányos utazókat raboltak ki, piacokon lopta és garázdálkodta, ahol csak mondták nekik. A rablásokból nem túl nagy összegek folytak be. Ritkák voltak az olyan esetek, ahol pénzt találtak. Inkább csak értékesebbnek tűnő tárgyak, ruhák, eszközök voltak a zsákmányok. Ezeket kellett eladniuk, másik városok piacain.
Az egyik rablás során azonban a sok könyv között, kezébe akadt egy igen szép könyv. Ahogy tudta elrejtette, de ha volt lehetősége lopva bele-bele nézett. Eredménytelenül, hiába tudott olvasni már, számára sajnos ismeretlen nyelven íródott a könyv, viszont gazdagon illusztrált könyv volt és igencsak beszédesek voltak a rajzok. A könyv egy olyan harcosról szólt, aki mindkét kezét egyszerre tudta használni. Ettől fogva erre a harcosra akart hasonlítani. A bottal már egész ügyesen bánt, az egyik társának tőre is volt, így azzal is tudott bánni valamelyest, de tőrdobásban, szinte az egész bandában ő volt a legjobb. Az álma egy nyílpuska volt, ezt is a harcos könyvben látta.
A képek alapján, már szinte az egész történetet a harcosról megjegyezte, de tudta őt csak úgy ismerheti meg igazán, ha el tudja olvasni ezt a számára idegen nyelvet.

A klánból egy szerencse folytán került el. Egyik alkalommal, amikor a lopott zsákmányt kellett piacra vinniük – ez általában több napig tartott – mire hazaértek a klán nagy részét felszámolták, a maradék pedig akit nem sikerült elfogni, szétszéledtek.

Így került harmadszorra is az utcára. Viszont tudta, hogy meg akarta találni azt a harcost, akiről a könyv szól. Meg szerette volna ismerni a példaképét.
Hosszas vándorlás következett városról városra, faluról falura. Közben esetenkénti munkákból tartotta fenn magát. Segédinas itt, pásztor ott. Az egyik ilyen ideiglenes munkahelyén ismerte meg Tarakot. Egy kisebb könyvtárban dolgozott, amikor az egyik nap beállított az öreg. Ris éppen a könyvet nézegette, amikor az öreg megszólította. Felajánlotta neki, ha segít pár könyvet eljuttatni egy kedves ismerőséhez, akkor kis fizetségként, megtanítja Risnek azt a nyelvet, amin a könyv íródott. Több se kellett Risnek, belement az alkuba. Így egyre többet járt az öreghez tanulni. Tarak egyre jobban megkedvelte az ambiciózus fiút. Egyre több munkája is akadt itt. Mivel, írt olvasott és a kézügyességével sem volt gond, előfordult, hogy könyvekből másolatokat kellett készítenie pergamenre. Előfordult, hogy ismeretlen nyelven kellett másolnia, de az sem jelentett különösebb gondot, csak a betűket kellett másolnia.
Egy idő múlva, már Ris Taraknál lakott és neki dolgozott. Tarak egyetlen inasa lett.

(...)

Miután Ris így az alapokat megtanulta Tarak egy könyvet adott neki és ezt mondta: „Eredj, fiam! A te utad, nem a könyvekben és a pergamenekben van. Találd, meg akit keresel! de valamit ígérj meg nekem, ha egyszer elolvasod ezt a könyvet és megértetted, térj vissza hozzám.”

Ris, így útnak indult. De, most már tudta merre tart és mik a céljai.