Torrach hegye
A KnSWiki wikiből
Goblin-hegy. Torrach a goblinok istene. E hegy Zargania közepén erdőségektől körülvéve magányosan magasodik ki a földből. Északról a Sárga Vér folyó torkollik bele és folyik át - innen nem mesze rejtőzik az erő rengetegében Daldauron az emberek utolsó királyának utolsó erődje is - tőle délre hegyek húzódnak - e hegyek gyomrában találkozott annak idején Renia, Ris Tissot, Sir Antrope, Lord Sigundiai Darak-Moon és Kútkövi Bobak Méregnyelv fiával és az Imp-el - azokon túl pedig maga Zargania mágustorony áll, a Kalharak - azon is túl pedig még délebre az óceán felé az út egyenesen a Pallosi félszigetre visz. Torrach-hegye kietlen, tiszta kő, por és hamu sziklái repedezettek, morzsalákosak s helyenként olyan élesek mint a kard éle. Számtalan ki és bejárat rejtezik a kiismerhetetlen sziklalabirintus árnyékai közt. Rothadó orrfacsaró bűzt izzad magából a hegy, mely vagy a goblinok mindent átható szagából vagy a sámánjaik förtelmes kotyvalékainak "illatából" és áldozataik megkínzott bomló teteméből szivárog át, kúszik be akarva akaratlanul az eber orrába késztetve fintorgásra, émelygésre, könnyezésre a "vétlen" arra járót. S a goblinokat úgy ontja magából e hegy mint esőfelhő kegyetlen vihar idején kíméletlen esőcsöppjeit, mint tolvaj által májon szúrt áldozatából patakzó sűrű barnás vörös vért a testen tátongó seb mellyel érként majd csermelyként zubognak alá míg nem tomboló árrá duzzadva zúdulnak le, elsodorva mindent és mindenkit.
Torrach teremtette a goblinokat, lenn a föld mélyén, benn a hegy gyomrába annak is legmélyebb gyökerénél. E "szent" kőtömbből rajzik ki MaalPaaManteo minden gomblin-ja a szélrózsa minden irányába mocskot és rontást hozva lábnyomában. A hegy méhében karmokkal fogakkal kikapart tárna üregében ott áll a Gomblin Isten, Torrach valóságos képmása. Bal kezével gyomrába marva, jobb kezét a magasba emelve meleg bensőségeit markolva vicsorgó pofázmánnyal. Körötte kígyózó sorokban goblinok ezrei kántálják rettentő imáikat. Hófehér csonttáblákra faragva sorakoznak imáknak, zsoltároknak és liturgiáknak alig nevezhető vallásuk szerzemények, hitviláguk írásos azaz inkább kaparásos alapjai. Áldozati hófehér csonttőreik nem más testéből mint magából Torrach-ból származnak. Sámánjaik sámánbotokkal kalimpálnak harcok s szertartásaik idején. Ördögiek ám eme eszközök, s nem különben megjelenésük is. Karcsú kecses görbült rúnákkal telis-tele karcolt csontnyélen kifőzött fehéren szikrázó farkaskoponya figyel, olyan vörös rumbintszemmekkel mint, a véget hirdető lenyugvó nap miként bíborszínre festi a kivéreztetett ég alját. A rúnák a csontrúdon hirdetik: "hozzám térsz, haza térsz torrach gyermeke" - hisz korcs goblinokhoz méretezve e bot nem nagyobb egy átlag ember számára mint egy rúd. Csontok roncsog bőrök cafrangok, aszott testmaradványok lógnak róla innen onnan. Ám ami magában a botban szunnyad még e rémítő képet is felülmúlja. Kinyújtja éteri karmos kezét, s béklyóba zárja bármely lény elméjét, bilincsbe fogja akaratát ráerőltetve goblin sámán kényét parancsát. Rubint szemek átlátva élőn, átvágják a fátyolt e világ s a holt lelkek kapuja közt. Felfedik az éteri létben sínylődőket. Kíváncsin kukkolják az éppen elmenő szellemet.
Utazó jól vigyázz, s figyelj résen légy ha ezt a versikét hallod gurgulázva fuss:
IDE GYÜNNE AZ EGYSZER A RÉGI FÓRUMRA FELRAKOTT GOBLINNYELVŐ VERSECSKE, MELYNEK NYERS FOLDÍTÁS EMBER NYLEVRE MÁR KÉSZÜL:)
...ám bár a végét úgy sem hallod meg hisz addigra késő, régen véged, túl közel merészkedtél Torrach-hegyéhez s a gomblinok levittek téged is a mélybe.
