Epilógus
A KnSWiki wikiből
- Kései e óra, már túl késő. Ez a világ epilógusának kezdete...s mind, minden Torilon feledésbe merülhet. Minden, mindenki mi volt, van és lesz, vagyis lenne már a múlt! Faerun minden fája, folyója, vize s hegye...minden eleven élő lelke és entitása mi rossznak vagy jónak bélyegzett, mind a feledés mementójának martalékévá válik! - Lyanus Mementó?! Abier-Toril birodalmai buknak s feledésbe merülnek...Elfeledett Birodalmak!...? - Panden, kissé élcel és félig morózusan morogva. - Mindig így megy ez.
- Khm - szipákolt krahácsolva bele a parázst felszítva pipájába, füstpamacsokat köpködve ki - Nézzd! És lássunk! - Bámult bele pergamenszerű szakállas álarcszerű arcából kivillanó ékkő szemeivel a tálba.
- Mnemeo jóslata...vagy ez a múlt amit mutat?
- Memnemto munumentumai nemrég kerültek kézre. Ki tudja kiismerni? Óvatosan... - s azzal mindketten belebámultak és belefeledkeztek a kavargó-örvénylő koromfekete tál vízióiba. Tér és idő áramlatai sodorták őket, mágikus folyamok áradatán át. Ott volt előttük a síkok közti kapu, ott álltak a homokóra forma boltozat alatt s beleláttak a pillanatba, egy élet mementójába az eljövendő múltból. Mnemeo ígérete, Memnemto memoárja, megelevenedve.
- Ahgr, az Öt orákulum szeme! - Lyanus hitetlen hüledezéssel és zavart rémülettel.
- Küldjük a kalandozó csapatot - Panden némi habozást követve. Ő átlátta a látomás történelmi jelentőségét. Ő is és más is! De Ő máris megtette a lépést előre, mert a látomás megadta a módját s most ezt csak Ő tudta más nem is sejthette.
- Na de Panden mester! Még maga Skhuulhoor sem merte...nem mehetett biztosra. - de a varázsló egyetlen intésével torkára forrasztotta a szót. S most már Ő is megértette. Ő, Skhuulhoor tudta de nem tette meg. De most Ők megteszik, mármint azok, ők a kalandozók."
- Vízmélyvára, Panden Pandendon pincéjéban, 1372 a Pajzstalálkozót követő éjjelen -
"A Fehér Úrnőt aggodalom környékezte, de okát nem is sejtette. A Fekete Úrnő gyűlölte Őt, a Fehéret! S ráterítette az éj-fekete köpönyeget ama gyilkosra. A köpönyeges átsurrant a Fehér Úrnő szeme előtt hisz amazt árnyék fedte el. A kard felsivít s a Fehér Úrnő felvisít! E bukása a világ bukása...s jő a vég kezdete, a fehér Úrnő megbukott. Immár városa romba dől, falai leomolva termeire ráborulva porrá zúzza az igazmondó nőt. A Fa lángra kap, lángok és gyötrő fájdalom emésztik. Faágak törnek! Faágak csavarodnak, torzulnak s fornak össze..."
- Yarphyl jóslata (a Gyertyatornyokba is lejegyezve)-
"S eljött a megismerés. Álarca lehullott, a lepelből előbújott. Ő mindig is itt volt. Benne a kezdetben, benne a végben. Mindig mindenhol. A kezdet előtt és a vég után is. És a kettő között is. Ott hol kérdés volt, hol válasz született s a tettek megtétettek!
Ő őrzi a kapukat. Kapukat melyek mögött más világ nyílik, melyek mögött más világok nyílnak. Millió a millióból, de mégis mind egy. Mint minden...ott áll(nak) a keresztutak felett. Őt korholtuk s őt szolgáltuk mindig is. Ő nem a jó avagy a rossz válasz a kérdés(ek)re. Ő nem más mint a végrehajtó, a kapu(k) őrzője míg Mi mind a kulcsok urai. Urai, mondom mert így van, így minden út ura és nem csupán azok utazói. oktondi, ostoba tudatlan urak.
Keresd a kaput, keresd a kapukat s kövesd az utad! Ő ott vár már most is rád!"
- ??? -
"A Kapuk esztendeje volt...van...lesz. A Kapu évében történt s történni fog. Bármely kor az Ő kora!
Ő látja és tudja is és az Ő kapuján át láttam és most már tudom Én is. Birodalmak emelkedtek s buktak mint a Kékség korának ifjai, az elsők és istenek...az ikerföldek teremtése Abeir-Toril...a teremtő teremtmények, a tekergőző pikkelyes s pikkelyesek elfeledett birodalma(i)...az árnyékba bújó árnyak...az elfeledhetetlen bukó birodalmak, az Északi birodalom, az Illusk királyság...az Ork királyság."
- Schuulh-Oorn mementója részlet -
"S Ő feléledt, azaz felébredt. Hisz sosem volt halott. Eszenciájának lényege nyilvánult meg most létezésében. Nyoma megmaradt s most új nyomot hagy. A Fekete Kéz szimbóluma szorosan fogja sorsunk kulcsát. A kulcsot mely most kinyitja a kaput. S a kapu Őre és a fekete kézjegyes régi barátként kacsintanak össze.
De az éji-tenger kalóza nyughatatlanul űzi a jelet. Űzi az üstökösöket. Szüntelen keresi a jelet...a jelet a kapu fölött. Keresi a kaput!"
- Augathra jövendölése -