Tergoras

A KnSWiki wikiből

Tergorasi mesék

"A lélek eltávozásának megakadályozását Tergorasban úgy hívják, hogy a sötét újjászületés"

S mondá a hatalmas Terras Necros minden holtak ura, a sötétség a mi ösvényünk melyen a Hold fényeskedik. Az örök nyughatatlanság csak egy állapot amely erősebbé tesz és megacéloz minket, hogy legyen elég erőnk megmutatni a Fényben járók számára a helyes utat. Menjetek gyermekeim és arassátok le a nappal gyümölcsét, hogy elvethessük újra az éjszaka magjait. Vigyétek az áldást a faluba!

(Részlet egy Holt pap prédikációjából)

"Részlet egy utazó naplójából"

A vér zúgótól keletre az eget mintha állandó felhőtakaró borítaná. Szürkületté degradálva minden napot. A halállétrákon ereszkedtünk a mélybe egészen a végtelen mély törésen átívelő függőhídig. A híd valamiféle óriási kígyó földi maradványaiból készült mintha mintegy véletlen a törésvonalon kifeküdve lehelte volna ki a lelkét ezzel összeköttetést biztosítva a holt és az élők birodalma között. A híd innenső oldala üres elhagyatott volt ám a túloldalt sűrű köd borította és a ködből őrült sikolyok és artikulátlan hörgés szakadt fel időnként. Ekkor összenéztünk a pappal és szavak nélkül is tudtuk utoljára láttuk a hídnak ezt a felét.