Ulutiun
A KnSWiki wikiből
Az Ulutiun emberek Faerün eldugott és elfeledett földjein a messzi északi Fagyhatáron élnek.
Zömökök és testesek. Délvidéki emberekhez mérve alacsonyak, lábuk vaskos, ujjaik tömpék. Bőrük sápatag de barnás, hajuk és szemük színe sötét. Szakált a férfiak sem növesztenek, de a hidegtől óvó vastag zsírpárnáik vannak. Jellemzőikben és jellemükbe is összhangban élnek e rideg környezettel.
Rokonaik a Jégvadászok nyugaton a Rideg-folyó, a Jégcsúcs és a Vonuló-jégtenger vidékén, északon keletebbre az Angulutitunok, Iulutitunok és a Nakulutitunok a Nagy Gleccser birodalmában. A bölcsek véleménye és a bárdok mondái szerint még a Völgyszámítás kezdete előtti korokban vándoroltak el keletről nyugatra, Faerün északi birodalmaiba, a Fagyhatáron túlra.
A Jégvadászok az Uluik, a Nagy Gleccseren élők az Ulutiun rokon nyelveket beszélik. Írásra, ha írnak nagyritkán a Thorass jeleit használják.
A Jégvadászok természeti szellemekben, totemekben hisznek, papjaik sámánok. De Angulutitunok és Iulutitunok rokonaik nem imádnak isteneket. A Nakulutitunok Ulutiut, az óriások népének atyját tisztelik.