Tergoras
A KnSWiki wikiből
(Új oldal, tartalma: „ == Tergorasi mesék == "A lélek eltávozásának megakadályozását úgy gy hívják, hogy sötét újraszületés" S mondá a hatalmas Terras Necros minden holtak ur...”) |
(→Tergorasi mesék) |
||
(4 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
- | |||
== Tergorasi mesék == | == Tergorasi mesék == | ||
- | "A lélek eltávozásának megakadályozását úgy | + | "'''A lélek eltávozásának megakadályozását Tergorasban úgy hívják, hogy a sötét újjászületés'''" |
S mondá a hatalmas Terras Necros minden holtak ura, a sötétség a mi ösvényünk melyen a Hold fényeskedik. Az örök nyughatatlanság csak egy állapot amely erősebbé tesz és megacéloz minket, hogy legyen elég erőnk megmutatni a Fényben járók számára a helyes utat. Menjetek gyermekeim és arassátok le a nappal gyümölcsét, hogy elvethessük újra az éjszaka magjait. Vigyétek az áldást a faluba! | S mondá a hatalmas Terras Necros minden holtak ura, a sötétség a mi ösvényünk melyen a Hold fényeskedik. Az örök nyughatatlanság csak egy állapot amely erősebbé tesz és megacéloz minket, hogy legyen elég erőnk megmutatni a Fényben járók számára a helyes utat. Menjetek gyermekeim és arassátok le a nappal gyümölcsét, hogy elvethessük újra az éjszaka magjait. Vigyétek az áldást a faluba! | ||
- | (Részlet egy Holt pap prédikációjából) | + | (''Részlet egy Holt pap prédikációjából'') |
+ | |||
+ | |||
+ | |||
+ | |||
+ | "'''Részlet egy utazó naplójából'''" | ||
+ | |||
+ | A vér zúgótól keletre az eget mintha állandó felhőtakaró borítaná. Szürkületté degradálva minden napot. A halállétrákon ereszkedtünk a mélybe egészen a végtelen mély törésen átívelő függőhídig. A híd valamiféle óriási kígyó földi maradványaiból készült mintha mintegy véletlen a törésvonalon kifeküdve lehelte volna ki a lelkét ezzel összeköttetést biztosítva a holt és az élők birodalma között. A híd innenső oldala üres elhagyatott volt ám a túloldalt sűrű köd borította és a ködből őrült sikolyok és artikulátlan hörgés szakadt fel időnként. Ekkor összenéztünk a pappal és szavak nélkül is tudtuk utoljára láttuk a hídnak ezt a felét. |
Aktuális változat
Tergorasi mesék
"A lélek eltávozásának megakadályozását Tergorasban úgy hívják, hogy a sötét újjászületés"
S mondá a hatalmas Terras Necros minden holtak ura, a sötétség a mi ösvényünk melyen a Hold fényeskedik. Az örök nyughatatlanság csak egy állapot amely erősebbé tesz és megacéloz minket, hogy legyen elég erőnk megmutatni a Fényben járók számára a helyes utat. Menjetek gyermekeim és arassátok le a nappal gyümölcsét, hogy elvethessük újra az éjszaka magjait. Vigyétek az áldást a faluba!
(Részlet egy Holt pap prédikációjából)
"Részlet egy utazó naplójából"
A vér zúgótól keletre az eget mintha állandó felhőtakaró borítaná. Szürkületté degradálva minden napot. A halállétrákon ereszkedtünk a mélybe egészen a végtelen mély törésen átívelő függőhídig. A híd valamiféle óriási kígyó földi maradványaiból készült mintha mintegy véletlen a törésvonalon kifeküdve lehelte volna ki a lelkét ezzel összeköttetést biztosítva a holt és az élők birodalma között. A híd innenső oldala üres elhagyatott volt ám a túloldalt sűrű köd borította és a ködből őrült sikolyok és artikulátlan hörgés szakadt fel időnként. Ekkor összenéztünk a pappal és szavak nélkül is tudtuk utoljára láttuk a hídnak ezt a felét.