Szigetkirályságok

A KnSWiki wikiből

Szigetkirályságok
Földrajz
Főváros:	változó
Terület:	Ösvénytelen-tenger és a Kardok-tengere
Kormányzat
Kormányzat:	szigetkirályságomként változik
Vezető:	szigetkirályságomként változik
Élet és Társadalom
Fajok:	az egyes szigetkirályságokban változó őslakosok és/vagy telepesek (szinte minden fajból - északföldiek • reghed-barbárok)
Nyelv:	faji és a közös
Vallás:	szigetkirályságonként változik (jellemző; Tempus, Umberlee, spciális; Seldarine (elf) panteon, Gond)
Jellem:	szigetenként változó, szinte mindenféle előfordul
Gazdaság
Import:	szigetkirályságomként változik
Export:	szigetkirályságomként változik
Híres és/vagy hírhedt helyek
Ösvénytelen-tenger • Kardok-tengere • A Végtelen-jégtenger • A Vonuló-jégtenger
A Köd Anyja • Bíbor szirtek • Bálnacsontok • Holdárny-szigetek • Lantan • Nelanther-szigetek • Nimbral • Öröksziget • Ruathym
A Szentséges Ihlet Műhelye • Corellon-liget • Leuthilspar • Nemessor • Illul • Irphong • Sambar
Ascarle • A sötét hullám csarnoka • Sárkányteknős fogadó • Skaug kikötő • Tengeri-tornyok • Vaserőd • Varázslóvár • Zöld termek
Szervezetek
Visszavonult elfek • Arkán-testvériség • Kraken-társaság • Nelanther-kalózok • Skaug-kalózok
Nimbral-lordjai • Légivadász lovagok • Kendrick-ház
Híres és/vagy hírhedt karakterek
Amlaruil • Bíborbárdos Olger király • Dühöngő • Galadaeros • Gardulf Beorunna • Gonchklas • Ulphron és Aumark Lithyl • Slarkrethel • Vörös Lopakodó

"Nos először is van a vad természet! Kegyetlen viharok, alattomos víz, korbácsoló szelek. No másodsorban vannak a kalózok! Vérszomjasak a vad vizek edzették. De nem ám a barátságos, romantikus félébő' ahogy a Benső-tengeren. Nem! Jobb belátásra csak is a csörgő érmékkel tömött erszény terítheti, ha szerencséd van ez a kisebbik baj. Kevésbé szerencsés esetben az emberfia kifogja a nagyobbacska bajt és átvágják a torkát. Borúsabb napokon megesik az ilyen eset is mikor csak a vörösen felbuggyanó s csörgedező friss forró vér csillapíthatja a legénység rosszkedvét. Se sör, se bor de még a nőcskék sem csillapítják vérszomjukat. Csataüvöltés, fosztogatás, halálhörgés és patakokban zúduló bíboreső kanyarint bárgyú mosolyt az arcukra... Umbrelee kegyeit nem könnyű kiérdemelni de annál könnyebb kiesni belőle. Úgyhogy az a fajta férfi - vagy nő úgy ám ha mondom - aki e vizek sötét hullámainak hátán nevelkedik az az a fajta...nos az nem az a könnyű eset. Élet-halál harc folyik minden egyes talpaltnyi szárazulatért, minden csepp iható vízért, minden kapanyomnyi megművelhető termőföldért...az utolsó lyukas garasért is az utolsó csepp véredig. Mély mint a bánat! Sűrű fekete feneketlen mélység akár a halál maga. Tükre a fennen feketéllő üres semminek, tükörképe a szívünkbe bekúszó félelemnek. Belenézel s belepillanthatsz a végzetedbe. Bele mersz nézni?! Bestiális szörnyek lesnek rád lentről kocsonyás szemeikkel. Rád-fonják nyálkás ragadós csápjaikat, köréd csúszik észrevétlen akár a kétség majd...huss le is rántott a mélybe! De ne aggódj, még mielőtt felzabál s apró cafatokra tép kipréseli belőled az utolsó szuszt is. A Keleti-óceán felől az Ösvénytelen-tenger, a szárazulat felől a Kardok-tengere ostromolja a szigeteket. Köztük kavarog a setét víz, örvénylik s ebben örömét lelik e tengeri rémek és maga a Mélységek Úrnője is. Vagy ahogy a félkegyelműek merik nevezni; a Szajhakirálynő! Sss! Nehogy meghallja!! Nehogy ki mert ejteni a szádon!!!"

- Rauthym az öreg tengerész Baldur Kapuja kikötőjében -

"A szigetkirályságoknak nem igen akad dolguk egymással. Ám ha már itt tartunk, akó' azt is kimondhatjuk Faerun többi részéhez sincs túl sok közük. Semmi dolguk sincs a puhány szárazföldi csótányokkal. Mindenek megvan a maga népe, története meg életmódja. Megvan a maguk ereje, Öröksziget elfjeinek a nemes mágia, a Nelanther-szigetek kalózainak a barbár kegyetlenség, Lantan gnómjainak a furfangos fogaskerekes szerkezeteik, a Ruathym urainak félelmetes hajóhaduk s megvan a maga misztikuma a mágikus Nibmral mesés népének is."

- Holdárny-szigeteki hajóskapitány útban Baldur-kapujából -

A szellemhajók

---

Egy Kardparti - egy szárazföldi patkánynak - nem más mint mendemonda, hihetetlen történet az Ösvénytelen és a Kardok-tengerén történtek. De nem az a szigetlakóknak. De nem ám, az itt lévők benne élnek ezekben a mesékben. Mikről szólnak ezek a mesék? Harcoló hadiflottákról, kalózokról és kereskedőkről továbbá természetesen tengerészek és a mélységi szörnyek között dúló számos kegyetlen csatákról. Portyázó az égből lecsapó sárkányokról. Kapzsin csillapíthatatlan mohósággal lesik a hajókat, prédákat és kincseket. E veszedelmek szüntelenek a kardparti vizeken. És ahol a tenger tombol, csaták dúlnak és ahol sárkányok csapnak le ott bizony hajók tűnnek el. Számos évszázad során vízi járművek lettek a tenger vagy a támadások martalékai illetve a sárkányok áldozatai. ezer meg ezer hajó tűnt el a tengeren de nem mindet nyelte el a hullámsír. Nem mind hever csendben békésen a víz alatt. Ott ahol hajók tűnnek el, ott tengerészek kezdenek pletykálni s előbb-utóbb szóba kerülnek Ők azaz Azok, Akik örökkön hajóznak! Van egy szokás vagyis babona. Bárki szóba hozza Azokat vagy bárhol hajóznak is ahol tudva levő, a vízjáró népek lehajtják a fejüket és oltalmazó jeleket rajzolnak maguk köré, hogy az előholtak meg ne hallják őket és ne jöjjenek el értük. Jobb nem háborgatni a nyughatatlanokat! Rémtörténet vagy valóság? Babonás vizibarbárok. A bátrabb és furfangosabb kalózok és rabszolgahajcsárok az éjszaka és a ködök leplét kihasználva koponyamaszkok és hasonló maskarák mögé bújva "szellemhajók" "szellemlegénységének" kiadva magukat rejtőznek el. "Kísértetkalózoknak" adják ki magukat a könnyebb és nagyobb haszonszerzés céljából. Okosak és bátrak lennének vagy csak bolondok? Dajkamese ennek, rémtörténet annak mára már akkor is tény, hogy kísértettek kormányozta szellemhajókat hord a hátán tenger. Romlott varázslatok, fertőzött mágikus energiák keltik torz életre a szerencsétlen tengerészeket. Borzasztó oszladozó tetemekkel tömött romos bárkák. Zombik, csontvázak, szellemek legénységével siklanak a víz felett korhadt hajóikkal. Vitorla híján vagy átázott fedélzettel félig a tengerbe fordulva is képesek haladni. Visszautasítják a nyugodt mélység hívó szavát. Élet és halál közt derengenek. Ma már csak fantomok, örvénylő kavargó köd-hajók.

"Suttogják, hogy Umberlee a gonosz tengeristennő arra használja a kísértetbárkákat, hogy visszaszerezze a mágikus kincseket amiket a bátrabb kalandozó hajsósok kivittek a partokra. Avagy az a szándéka, hogy életben tartsa a tengerbe süllyedt kincsekről szóló történeteket és még több áldozatot szerezzen kincseikkel a kalandvágyók és kapzsik közül. Na nem mintha babonás lennék. Én sem és tudom Te sem! De hát mit árthat?! Egy-két védelmező jel s rúna felrajzolása. Úgy úgy az ujjunkal ide magunk elé!"

- Blassh Nelanther-szigeteki kalóz -

"A Vörös Lopakodó! Az ám egy híres szellemhajó. Túl kapzsik voltak, túl sok rabszolgával arannyal és drágakővel rakták teli a fenekét. Sok volt az nekik, a súlyától süllyedtek el! Tudom ám, mesélték. Biztos forrásból tájékoztatom...tájékoztattak. Az ám a Félszemű-Khlashk Kétfogú-Osik mesélték ám el. Na azok ketten tudnak ám. Ők ketten láttak...ahogy az a vén ütődött Rauth mesélte az ágyasának Fipya-nak. A fedélzetén valami wrait-szellemek meg mér rosszabbak, rémisztőbbek szolgálnak legénységként és úgy lovagolják meg az élőket mint más a szamarat. De, de talán a legrettegettebb - Glash szerint - a dühöngő, Gonchklas a kalóz hajója! Toprongyos vitorla, zombi és csontváz legénység. Ki a ködből, megcsákjázzák az összes eleven legénységgel bíró hajót, oszt be a ködbe. Kettőt se pislantasz és má' Te is csak egy vagy a kísértetek közt"

- dokkmunkás Calim kikötőjében -